Na a mai nap elég hosszú volt. 10:00-re mentem lovagolni. Terepre mentünk, jött Csini is. Kevés késéssel odaérek. Csinit elengedtem, hagy ismerkedjen a környezettel. Lóra szálltunk és indultunk. Mondanom sem kell, az elő 20 méterben Csini talált valami büdöset amiben feltétlenül meg kellett hemperegnie. Végül is eléggé lemaradt, mikor föltűnt neki hogy mi továbbmentünk, de aztán gyorsan beért. Egy ideig próbáltam jegyezni az útvonalat, mert nem volt nehéz. Egyenesen mentünk egy szántókkal körülvett föld úton. Csini eleinte feszült volt, mögöttem jött, vagy a ló mellett. Jó ideig egyenesen mentünk, enyhe kanyarokkal. Elhaladtunk egy tanya mellett ahol egy kikötött pumi ugatott minket. Az út egy éles jobb kanyart vett, elmentünk egy legelő mellett néhány tehénnel, és két felénk ugató pulival. egy ideig megint egyenes szakasz jött, aztán egy bal kanyar, amikor beértünk egy erdős részbe. Mellettünk valami árok, vagy folyó szerű csordogált. Mivel már régebben voltam lovagolni, ezért csak ügetés, és séta volt. Ügetni sokat ügettünk, egész jól bírtam. Csini kezdett föloldódni, elment szaglászni, rohangálni, bár sosem ment tőlem messze. Kiértünk az erdőből, és már látni lehetett a kilátót. Egész újszerű, nem rég fölújított kilátó volt, két emelettel. Odaértünk, végre kicsit kifújtam magam, mert már elgémberedtek a tagjaim a sok üléstől. Csini nagyon örült, hogy végre leszálltam attól a négy lábú nagy "izéről" amitől ő félt, és végre jól összeugrálhat örömében Fölmentem a kilátóba is. Csini is jönni akart, de először nem tudta, hogy azon a meredek lépcsőn föl lehet menni. Körözött a lépcső körül, türelmetlenül várta, hogy segítsek neki följutni. Végül is fölhívtam, fölmentünk a tetejére a kilátónak. Szétnéztünk, lementünk. Na hát le már nem volt olyan egyszerű. Csini nyüszögött körözött a létra körül, (mert ilyen kör terasz volt a létra körül) de nem mert lejönni. Na mi legyen, az én lábam is alig fér el egy lépcsőfokon, nemhogy ha még az ölembe lesz ez a behemót mudi. XD Akkor biztos letanyálok. De jobb híján, mondom leviszem. Na persze neki az sem jó, nem engedte, hogy ölbe levigyem. Végül is csak lecsaltam, nagynehezen. Lent nagyon örült, végre fű van a mancsa alatt, rohangált egyet a nádban. Indultunk haza, ekkor már 1,5 óra telt el. Visszafelé sokat ügettünk, szerintem az út felét biztosan. Utána csak lépésben mentünk, kevés ügetéssel. Csini rohangált mellettem néha előrement. Nagyon szép helyeken mentünk, tanyák, rétek erdők mellett. Nagyon jól éreztem magam, bár már most nagyon izom lázam van. :D Kikötöttük a lovakat, és bementünk inni. Na Csini meg gondolom engem keresett, és megkerülte a házat, kiment az utcára. Szépen kizárta magát, mert nem talált vissza. Keresem, hívom, hallom, hogy nyüszít, gondoltam biztos, hogy beszorult valahova, hiszen az nem is ő lenne, aki nem csinál valami hülyeséget, ha nem vagyok ott. :D De szerencsére nem szorult be sehova, csak, a kapun kívül rekedt. Hazajöttünk, én még mindig mozdulni sem tudok, de Csinit nem hatotta meg az a 17 km, épp rohangál az udvaron. Kb fél órát pihent, azóta mintha nem is mentünk volna sehova.
